Szinkronkorisok a balettben

A Székesfehérvári Szinkronkorcsolya Szakosztály Juvenil csapatát látta ma vendégül a Székesfehérvári Balett Színház társulata a Művészetek Háza színháztermében, a társulat egyik próbahelyszínén. Az ifjú balettrajongók belenéztek egy repertoárpróbába, majd beszélgettek a társulat tagjaival.

Épp a hétvégi Homokrajzok előadás produkcióit próbálták a táncművészek, amikor a vendégek megérkeztek. A korisok – akik egyébként maguk is tanulnak táncot, némelyikük balettozik is – testközelből láthatták a címadó balett egy lendületes részletét, azt is megfigyelhették, hogy Egerházi Attila balettigazgató és a két balettmester, Cristina Porres Mormeneo és Vladan Jovanovic miként instruálja a táncosokat. A fiatalok a próba végeztével beszédbe elegyedtek a táncosokkal, Egerházi Attila balettigazgatóval és Láposi Réka produkciós menedzserrel. „Mennyit próbálnak a táncosok? A tánc mellett sportolnak-e valamit? Hogy lehet valaki a társulat tagja? Miért van ennyi külföldi művész a csapatban? Mennyi idő alatt készül el egy produkció? Mennyi ideig táncolhat valaki?” – ilyen, és ehhez hasonló kérdések záporoztak a gyerekek és edzőik részéről. A jelenlévők megtudhatták, hogy a táncosoknak heti tizenegy próbájuk van: hétfőtől szombatig minden délelőtt balettgyakorlat, hétfőtől péntekig minden délután repertoárpróbák. A táncosok általában naponta hat órát próbálnak, ami a sportolók átlagos napi háromórás edzésével összevetve komoly teljesítmény, és persze nagy fizikai megterhelés is. Éppen ezért egy táncos pályafutása csak huszonöt évre tehető, és ezt mintegy tízéves balett-táncos képzés előzi meg. Egerházi Attila szerint ebben a huszonöt évben minden táncos szeretne minél több dolgot kipróbálni, ezért fordulnak meg a táncosok életük során olyan sok társulatban. A balettigazgató beszélt arról is, miként lehet bejutni egy társulatba: a szerződések egy évadra szólnak, ezért minden évben tartanak próbatáncot, ahol a társulatba jelentkezők bemutatkozhatnak. A produkciók megszületése kapcsán elhangzott: a koreográfusok akár évekig is fejlesztik elképzeléseiket, mielőtt a táncművészek elé állnak velük, ezt követően a rövidebb, egyfelvonásos darabok néhány hét alatt, a hosszabbak általában másfél hónap alatt születnek meg – a már említett heti tizenegy próbával –, de a Rómeó és Júliát majdnem három hónapig próbálták, mielőtt bemutatták. A beszélgetés vége felé a korisok elárulták, hogy őket az is érdekli, miként működik együtt, csapatként a társulat. Mert ők rendszeresen szembesülnek azzal a problémával, hogy nem minden koris veszi komolyan a sportot, néha többen el sem jönnek az edzésekre, ami aztán a versenyek alkalmával nehézségeket okoz. Egerházi Attila szerint a táncban és sportban is meghatározó a csapatszellem, az, hogy számíthatnak és számítsanak egymásra a csapat tagjai. Mint mondta, a balettszínházban elképzelhetetlen az, hogy valaki nem jelenik meg a próbán vagy az előadáson – ez csak komoly betegség vagy sérülés esetén fordulhat elő. Vagy akkor sem, mert legutóbb a Rómeó és Júlia férfi főszerepét alakító Fernando Gabriel Luis Luis betegen is színpadra lépett. Láposi Réka arra is felhívta a gyerekek figyelmét, hogy láthatták a próba során: azok a táncosok, akik éppen nem voltak színpadon, nem lazítottak, hanem nagy érdeklődéssel figyelték a színpadon folyó munkát. Csak így tud hatékony lenni a társulat, ha mindig figyelnek egymásra és segítik a közös munkát. Az ifjú rajongók az est zárásaként egy saját képzőművészeti alkotással kedveskedtek a társulatnak: a rajz a balett és a korcsolyázás összefonódását jelképezi, és természetesen meghívták a táncosokat a jégre. A közös fotó sem maradhatott el:

Fotók: Igari Balázs és Lőrincz Miklós

  https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1008913332809931&type=3